Ha végre itt a nyár....

Igen, végre itt a nyár, már nagyon vártuk és nagyon örülök neki. Elég volt a hidegből.
Ennek örömére szombaton kimentünk az óceán partra, nagyon jó idő volt, kellemes, bár a víz kicsit hideg volt.

Nagy újdonság, hogy tanulgatok úszni, illetve már ráéreztem a lényegre, csak még nem tudok 4-5 méternél többet úszni. Na, de lesz ez még jobb is.
Sajnos Boráka nem volt velünk, az Apjánál volt ezen a hétvégén. Duzzogott is rendesen, amikor meglátta a fotókat. Imádja a vizet és ő is szeretett volna úszkálni.
A úszkálásról jut eszembe, vettunk egy úszómedencet. Meg nem allítottuk fel, mert eddig nem volt elég meleg, de hamarosan arra is sor kerül és akkor lazíthatunk itthon :)

...

Itthon egy kis lazítás.... Jól esik.

Mostanában elég elfoglalt vagyok, egyfolytában rohanunk, kicsit zavar is, de lesz ez még így sem :)

Igazából semmi új nem történt, azért nem is irtam ide mostanában. 

A hétköznapjaink nagyjából a következőképpen néznek ki:

- reggeltől este 6ig munka

- utánna edzés

- kb. 7-7.30 között elkezdek vacsit főzni

- eszünk

- fekszünk le

Semmi másra nincs idő. De ez így van jól. Az életnek egy olyan szakaszában vagyok, amikor úgy érzem, hogy minden energiámat arra kell fordítsam, hogy majd egy olyan szakaszba kerüljek, amikor nem kell ennyire rohanni. Na ezt jól megmagyaráztam :)

Ezen kívül próbálom nem túlságosan szívre venni az emberek viselkedését, mert akkor nagy bajban lennék.

Már tele a hócipőm a sok gerinctelen, hazug, idióta emberrel. Én úgy érzem, hogy mindent megteszek, segítek ahol tudok (persze, be kell ismernem, hogy én sem vagyok tökéletes, de nagyon törekszem), erre mindig csak   hátbaszúrnak.

Én igyekszem az élet pozitív dolgaira koncentrálni, arra, hogy hogyan lehet egyről a kettőre jutni, hogyan lehet a jövőt fényesebbé tenni és nem tudom elhinni, hogy egyesek teljes gőzzel azon dolgoznak, hogy másokat tönkretegyenek. Csak sajnálni tudom őket.

Minden esetre nem hagyom, hogy ez befolyásolja az életem, továbbra is hiszem azt, hogy a jó mindig győz, meg akkor is, ha túl mesebelinek tűnik.

Végezetül idecsapok egy képet, elvégre azt szerettem volna, hogy a fotók domináljanak ezen a blogon.

Gyors beszámoló

Gondoltam, gyorsan leírom, mi is történt mostanában....
A legnagyobb hír, hogy járunk edzeni, GYM-be, h angolosan fogalmazzak. Nagyon élvezem, bár egy kis izomlázam van itt-ott.
Boroka karatézni jar minden hétfőn és szerdán, ahova természetesen el kell vinni és meg is kell várni őt, ezért úgy döntöttünk, hogy azt az 1 órát tartalmasan töltjük el. Laurencel beiratkoztunk a GYM-be és ráadásul a hétfő és a szerda mellé még pénteket is kiválasztottuk, akkor is megyünk.
Nagyon fitt és  izmos család leszünk hamarosan :)
Mostanában elég elfoglalt voltam, dolgoztam egész héten, de azért szakítottam egy kis időt a fotózásra is, ami ugyebár elmaradhatatlan, kihasználtam egyik ebédszünetem és Tamás (ő a munkaadóm) kertjét jártam körbe, talaláltam pár virágot, növényt, ezt-azt.

Kocsi.... hát mit is mondjak... nem panaszkodni akarok, mert nem ért váratlanul.... tegnap kiégett egyik égő, újat kellett venni. Bemegyünk a boltba, nagy nehezen kibogozzuk, hogy milyen égő kell bele... és itt ugrik a majom a vízbe....25 dollár... amint írtam nem ért váratlanul, tudtuk, hogy minden egyes alkatrész egy vagyonba kerül a BMW-hez, de azért tágra nyílt a szemem, mikor kiderült, h egy ici-pici kis égő ennyibe kerül. És itt még nincs vége, ugyanis egő-csere közben megláttam, hogy lyukas a hűtő, folyik ki a víz belőle... Na most felhivtam egy céget, ahova vittem már párszor a kocsit (annyira nem bízom bennük, mert amint kiderül nem sok fogalmuk van a BMW-ről) mondtak egy árat, h mégis vmi fogalmam legyen, mi mennyibe kerul... tehát új hűtő, folyadék vele, munkadíj stb. 850 dollár....Na! Valamit valamiért :D
Ettől függetlenül szép az élet, süt a nap, a papagájok gyakran látogatják a kertünket, a gekkok hála Istennek eltüntek (bár azt hiszem egy még van az ablaknál megbújva), jön a tél, már egyre hűvősebb van.... szóval ennyi!

A fotózásról egy kicsit....

Imádok fotózni! Vagyis inkább azt mondom, nagyon nagyon szeretek fotózni, imádni csak egy Valakit szoktam.
Na mindegy, a lényeg az, hogy most volt/van pár szabadnapom és ismét fényképeztem egy kicsit. Ma is kimegyek, hátha látok valamit, ami megtetszik.

Kedvenceim a panorámák, most azzal is próbálkozom, egész jók.

Szeretnék minél többet fejlődni ezen a téren, úgyhogy elolvastam pár könyvet és meg nincs vége a folyamatnak, nagyon sokat tanulok, beállítások stb. Élvezem. Ha minden igaz, akkor hamaros egy tanfolyamra is fogok menni. Kiváncsi vagyok, milyen szintre tudok eljutni.

Húsvét után

Mindig is úgy éreztem, hogy a népszokások nélkül elvész az ünnep lényege. Sajnos nem így kellene ennek lennie, de mégis így van. Ezt itt egyre jobban érzem, tapasztalom. Az ünnepek egyhangúak, az ausztráloknak minden ünnepet egyformán ünnepelnek, minden a tengerpartról és a grillezésről szól. Kicsit ez zavar, de ez hozzátartozik egy új kultúra megszokásához.

Na, a lényeg, hogy próbáltam a Húsvétot ünnepiessé tenni, tojásokat festettem, (bár Laurence nem igazán értette, hogy mi a lényege, de nekem tetszett) Borókával templomba mentünk, ahol szerepelt, székelyruhát viselt, nagyon tetszett.

Azóta megint vissza a hétköznapokba, bár most egy hétig nem dolgozom, itthon vagyok, azért nem unatkozom, tanulgatok afrikánszul, fotózok, de egyfolytában esik az eső.

Naplemente...

Ma munka utan ebben a latvanyban reszesultem kertunkben.

Nem lehet megunni!

I took them this afternoon in our garden.
You can't get tired of the sight.

Ismét itt...

Egyszer már probalkoztam a blogírással, de nem volt hosszú életű, vagyis nem olyan hosszú, mint ahogy szerettem volna, ezért úgy döntöttem, hogy ismét "nekifutok", talán most több sikerrel.


Legutóbbi blogom óta sok változás volt az életemben, de most igazán úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem a világban es jó úton haladok egy sikeres élet fele.


Több, mint egy éve dolgozom, fogtechnikus lettem, így nagykoromra . Nem tudom, hogy ez az a munka, amit életem végéig szeretnék végezni, de most jól érzem magam. Egyre többet tanulok, egyre több tapasztalatot gyüjtök, úgyhogy ez nagyon jó.


Magánéletemben is változások vannak. Úgy döntöttem, hogy pontot teszek házasságomra Johnnal és új életet kezdek. Nagyon sok pletyka, meg téves információ kering barátaim, ismerőseim, rokonaim körében, ezért par mondat erejéig szeretnem tisztázni a helyzetet. Szóval Johnnal több, mint hét évig voltunk házasok, ez idő alatt voltak nagyon boldog és kevésbbé boldog pillanatok és a vége fele már úgy éreztem, hogy talán van ennél jobb is, úgyhogy hoztam egy döntést, ami nem volt könnyű. Johnt mai napig tisztelem és hálás vagyok neki az elmúlt 7 évért, de tovább léptem és most a jövőre koncentrálok.
Szakításunk óta új társra találtam, akivel nagyon boldog vagyok, úgy érzem, hogy kölcsönösen kiegészítjük egymást és meg tudjuk adni egymásnak azt, amire a másiknak szüksége van.
Most ott tartunk, hogy február óta együtt élünk, a közös jövőre koncentrálunk, probálunk egyfajta stabilitást kialakítani magunknak és Borókának.

Laurence-ről annyit, hogy Dél-Afrikában született és kb. 2 éve van Ausztráliában, 27 éves és tök jó fej. (szeretem, de nagyon).


Most kb. ennyi, így előljáróban, remélem, hogy sikerül a hétköznapi hírek mellett egy fotóblogot kialakítani, ez lenne az eredeti elképzelésem, aztán meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok.


Apropó hétköznapok: ma templomba menet sajnos bemértek :( Jövő héten biztos érkezik a "meglepetés boríték" benne a büntetéssel. Már megint száguldoztam a "drágánk"-kal.
Íme, Ő: